Tinédzserkorom bűnös kedvence, a giccs és közhely parádés keveréke - még az össznépi Twilight-őrület és vámpírmánia előtt. Pitt egy parányi padlásszobában mondja magnóra az életét a szemfüles riporternek (aki lelkes közönség): hogyan találkozik Lestat-tal (Cruise) évszázadokkal ezelőtt, hogyan állítanak maguk mellé egy gyereket (Dunst), járják be a világot és persze hogy Pitt miként küzd meg lelkiismeretével.
Természetesen olyan közhelyes apróságokról nem szól a fáma, hogy miből él egy vámpír, amikor épp nem díszes bálokban vadászgat nagymellű szolgálólányokra, hogy a lyukas-nyakú hullák miért nem zavarnak senkit az ég világon, vagy mondjuk hogy a száz éven át a lámpafénytől is rettegő félzombi roncs Lestat hogy a bánatos fenében tud kocsit vezetni, de hát ezért (is) szeretjük.
2017-11-18
[8], [giccs], [műanyag], [vámpír], [pénzazvan], [újra]