A japán újhullám legkiemelkedőbb alkotása - gyönyörű a fényképezés, leginkább a keretezést, kivágást szeretem, ahogy távolságot tart és túlesztétizál; a túlexponálás már enyhén zavar. A jelenben két dekadens fiatal, férfi és nő próbálják értelmezni, felfejteni Osugi, az anarchista életét; a múltban Osugit látjuk három szerelmével - a karizmatikus férfi mindhármójukat szereti, de a nők képtelenek ezt a helyzetet megélni.
Yoshida a szabad szerelemre koncentrál, amivel a férfi "elvileg" le akarja rombolni a fennálló rendet. A gondom az, hogy a film elmondhatatlanul nehéz: három és fél óra, nagyon sok visszatérő motívummal, idővel való játékkal, újra- és újrajátszásokkal. A jelenbeli szál elidegenít, a fiatal "pár" céltalan és hideg (nem mint eszközök célalanok, hanem a létezésük sugall céltalanságot - és lázadást) - akárcsak a fehér képek. Gyakori az alternatív eljátszás: hamis történetek eljátszása, vagy mi-lenne-ha játékok (Osugi többszörös "halála") - ez mindkét idősíkon megjelenik. A haláljátéknál hangsúlyos a ház és a falak szétesése (klasszikus én-ház vonalon), a két nő keresztként viszi a férfit jelenet (vagy: a krisztusi figurát támogatják) - a jelenben kiemelkedő motívumok a film (önmagára reflektálás, kukkolás, megrendezés), a tűz (elpusztítani, tűzzel játszani, szerelemre lobbantani, önégetés), a visszatérő prostitúció (ami nem mond ellent az őszinteségnek, de behozza a pénzt - akárcsak a múltban Osuginál), a hatalom (a kesztyűs rendőr).
Nekem a leghangsúlyosabb a szabad szerelem szétcsúszása; a "főhős" nem tudja átadni szerelem szabadságát, a nők neurotikus jegyeket produkálnak (a haláljátékban is a két nő és a férfi felváltva öl: ketten a férfit, a férfi önmagát), birtokolni akarnak, a férfi őszintesége lehullik a birtoklásvágyról - de a hívei is elfordulnak tőle: a fennálló (morális) rendhez való igazodást várnak (irónia: egy anarchistától), fejére olvassák, hogy a pénz áll a zavar középpontjában (tehát a pénztelenség szüli az abnormalitást; vagy: a szabad szerelem burzsoá enyelgés, a sok pénz és fennkölt gőg velejárója). Talán ha erre az egy témára koncentrál, jobban tudom szeretni, így megterhelő, nehéz, fárasztó.
2017-04-20
[5.5], [japán], [szerelem]