Bár "film filmre" forgott, tévéfilm lett belőle - a fényképezés (továbbra is) nagyon szép, szinte csak közeli képek vannak, ami kifordítja a színházi hátteret (színpadon vagyunk, próba után). Idősebb rendező, fiatal színésznő és "visszaemlékezésként" a színésznő anyja, akivel egykoron kapcsolata volt a férfinak.
A bergmani vegyesfelvágott mellett ami engem taszított, az a "szétbeszélés" - ahogy a két (három) színész próba után is megmarad színésznek. Egymással teátrálisak, számítóak, hol őszinték, hol pedig a szavak és a gondolatok (a rendező kap belső hangot) durván ütköznek, ütköződnek a színpadi térben.
2017-04-13
[6], [bergman], [férfinő], [színház], [filmklub]