Tulajdonképpen nulláról indult a második évad, megtartotta a karaktereket, de behozott egy új szálat (Gál Feri) és ehhez a szálhoz kreált egy felszínes múltat. A múlt (a három jóbarát) általában fragmentált, a fényképezés és a vizuális párhuzamok kellemesek, de ugyanazokkal a statikus figurákkal dolgozik, mint a jelenkor is (csak még annál is kevesebbet látunk belőlük). Gál Feri a sértett hatalommániás, aki tartozni akar valahova, Atti, a jólelkű lúzer és Endre, a simlis nagy dumás maffiózó.
Senki nem hoz semmi újat. Mira továbbra is őrületesen naiv, Janka pénzéhes és férfi nélkül életképtelen, Márk egy utolsó kis féreg, az apa, Atti pedig ugyanaz a zavart kis balek, aki mindig is volt - ő az egyetlen, aki mint karakter valamennyire el tudja vinni a sorozatot. Nincs ezzel baj, van történet, vannak szerepek, van pénz, egy hihető undorító valóság de ha lesz harmadik évad, annak ugyanolyan lazán, hányaveti módon van megágyazva, mint ahogy a másodiknak volt. Csak fel kell kapcsolni a villanyt és megtelik a színház - de ugyanúgy erőtlennek érzem a második sorozatot, mint a legtöbb amerikai sorozat esetében is (nahát, ki gondolta volna, hogy ennyire jók vagyunk - akkor folytassuk).
Mit szerettem volna? Elhagyni a múltat - vagy sokkal hangsúlyosabbá tenni. Mirát a pokolban, Márkot a föld alatt, Jankát a kukában; Attit Feri árnyékában, vagy Endre mocskos örökségében (eddig is vívódásában létezett) - de leginkább talán semmit. Nem volt szükség erre a folytatásra; új történetekre van szükség, ha kell, száz részre tervezve, ha kell ötre.
2017-02-13
[6.5], [maffia], [magyar], [sorozat], [tv]