Carl bácsi az őrültekházában kitalál egy csodás találmányt, az élő kinematográfot - innen barátai segítségével nekivág a "nagyvilágnak" és filmeket vetít, színházi esteket szervez (ha épp nincs áram). Ha Miklós nem mond hozzá dolgokat, szerintem elpusztulok - annyira nem vagyok járatos a Bergman-életműben, hogy egy az egyben rápasszintsam Bergman életére, pedig játékosan, de ez történik (vagy ennek kéne történnie). A rendező filmhez való viszonya, ami bármikor "visszakapcsolható" színházzá, illetve aztán a színházban is lesz színház, ide-oda lépegetünk a "rendezettségi" szintek között; megjelenik benne a művész és a hatalom kapcsolata (Schubert és a gróf), feleségek és a házasság, meg persze fel-felbukkan a zavarbaejtően groteszk halál maga (egy vén öregasszony bohócnak maszkírozva). Filmklub nélkül biztos nem tudom végigülni - és az sem segített, hogy a Macbethből (amire fel van építve a darab), már egy szóra sem emlékszem.
2016-10-07
[6], [bergman], [halál], [metafilm], [mivan], [színház], [varázshegy], [életmű]