Hét rövidfilm, mindegyik elég vegyes technikáit tekintve, a végeredmény is ugyanilyen kaotikus. A nyitó darab nagyon szép (a futó madárember és a gömbvirágok - Fukushima), a záró Baby Blue animációja, technikái kivételesen egyenletesek és a történet is jól működik: két fiatal elszökik egy napra az iskolából, hogy elmenjenek a tengerpartra és felidézzék a közös múltat; kerek, szép dramaturgia (Watanabe). A köztes darabok azonban nagyon hullámzanak, az unalmastól és közhelyestől egészen az értelmezhetetlenül furcsáig és keserűig akad minden - utóbbi természetesen már megint Yuasa (Mind Game, Kemonozume, Kaiba, Ping Pong etc.), a Happy Machine, ahol egy csecsemő kalandozik egy trippes világban és végül tér vissza a kiinduló pontra, egy mesterséges bölcsőhöz, hogy körbezárja a világot és a történetet magát.
2016-07-27
[6], [animáció], [japán], [kisfilm], [mindfuck]