Egy középkorú férfi és a felnőtt lánya magányos kőházban élnek: minden nap megesznek félig egy-egy krumplit, pár órát bámulják az üres tájat, a nő vizet hoz a kútból, a ló nem megy sehova. Amikor a pár adott paraméter megborul (kiapad a kút, eláll a vihar), már akkor sem képesek változtatni a napi rutinon. A torinói ló szimbolikus karaktereket mozgat egy szimbolikus térben, egy viszonylag egyszerű üzenettel - akárcsak a londoni férfinél, itt is már fájdalmas Krasznahorkai elcsépelt, közönséges üzenete, szinte az orrom alá van bökdösve a büdös zokni, ami a lét elviselhetetlen súlyát jelképezi - holott az csak egy büdös zokni, könnyű mint egy foszlott szövet. A Sátántangó, Werckmeister, Kárhozat hármas szépsége után számomra a torinói ló már csak szájbarágás - még ha cifra szavakkal, gyönyörű képekkel is rág szájba.
2016-03-20
[6], [apokalipszis], [magyar], [monoton], [műanyag], [rombolás]