Kereken a midpointig bírtam, de nagyon nehezen bírom elviselni, ha a forgatókönyvírónak lövése nincs a valóságról. Nem kell, hogy egy film teljesen hiteles legyen, de ha a főhős maga a kétlábon járó tudóska (egy jelenkori amerikai nagyvárosban), aki hosszasan ecseteli a molekuláris biológia észbontó szépségeit, akkor a szépszemű szerelmét ne vágja már sterilen ketté egy lift és főleg ne úgy, hogy a lány annyit mond: nyussz. Se vér, se fájdalom, se zaj, se horror; romantikus, szép, megható, volt-nincs, mint egy tündérmesében. Az már csak hab a tortán, hogy a két karakter elképesztően vázlatos és hogy a vallás vs. science téma pokolian nem tud érdekelni.
2016-02-04
[0], [műanyag], [nagyérzelmek], [scifi], [szerelem]