Kris Kelvint küldik fel a Solaris nevű vízbolygó felett keringő űrállomásra, ahol az eredeti 83 fő helyett már csak hárman (ketten) végeznek kutatómunkát - Krisnek kell eldöntenie, hogy a projekt fennmaradjon, megszűnjön, bombázzák a bolygót, milyen irányba tereljék tovább a kutatást. A férfi az űrállomáson két tudóst talál és a bolygó emberi pszichéből épített kivetüléseit, neki pont volt feleségét; felidéződik a szakítás, a nő öngyilkossága, az emberi létezés súlya (lásd: Melancholia - és Bruegel: Vadászok a hóban c. festménye, mint áthallás) és persze a vágy a tükörre (Another Earth), az ember másik felére (férfi-nő reláció: Under the Skin), a megértésre, az elfogadásra. Gyönyörű film a Solaris és talán nem is baj, hogy csak most néztem meg: meg kellett érni erre a nehéz tömegre, ami egyszerre szakad le a filmvásznon, mint az olvadó hó a ferde téli tetőkről.
2015-10-11
[9], [mindfuck], [scifi], [szerelem]