Egyik kedvenc Miyazaki filmem (de hát melyik nem az) - középkori Japán, sok az ember és kevés az erdő. Shinto istenek és emberi mohóság mindenütt - a császár emberei az erdőisten fejét akarják, a közeli kohó karizmatikus vezetőnője pedig a vasércet, ebbe a közegbe csöppen bele Ashitaka, hogy próbáljon a színfalak mögé tekinteni, amíg az átok fel nem emészti végleg. Nincsenek fekete-fehér karakterek és a mester is még optimista: az életet (és a halált) nem lehet megölni, élni kell (ikiru - bizony, ahogy Kurosawa is).
2015-09-25
[9.5], [animáció], [japán], [újra]