Saul a sonderkommando tagja; egy nap a fiát találja meg a halottak alatt: elkezd mániákusan keresni egy rabbit a temetési szertartáshoz (a mihez is? mert virrasztás nincs, minyan nincs, kaddis nincs - csak egy szalmaszál, ragaszkodás egy halványuló emlékhez), ami a táborban teljesen abszurd és életveszélyes feladat. Az operatőri munka valami csodálatos, pusztán ezért megéri megnézni a filmet. A kamera folyamatosan a főhősre koncentrál, szűk látótérrel dolgozik, 4:3-as képaránnyal, azonban éppen amiatt, hogy kizárja a környezetet nem lesz patatikus; nekem a fürdővízzel kiborult a gyerek is, mert Saul megtört tekintetén semmilyen érzelem nem látszik (az utolsó percekben a megkönnyebbülés, feloldódás szétömlik rajta, de százöt percen át azért mégiscsak egy faragott szobrot látunk) és a gesztusai, az alakja rejtve maradnak (amikor "nagyon" látni kell, például a nővel való találkozás és a kéz érintése, elrántása, akkor megkapjuk az egész alakos képet). Akármennyire is nehéz a téma, annyira elidegenedtem a film végére a szereplőktől, hogy pár év múlva biztos vagyok benne, a "környékbeli" magyar filmekből sokkal többre fogok emlékezni, mint a Saul fiából.
2015-06-12
[7.5], [magyar]