Coppola, a Keresztapa második része előtt/körül. Sz a "Mások élete" kapcsán javasolta és a párhuzam jogos: a megfigyelő bevonódik, morális dileamma elé kerül, majd kétségbe esik, kudarccal szembesül. Harry Caul lehallgatásra specializálódott magánnyomozó, a szakmája egyik legnagyobbja - és nem túl szociábilis; meg nem is túl beszédes (Hackman meg is szenved a szereppel), de cserébe annál vallásosabb; valójában egy halál unalmas ürge, aki annyira profi, hogy élete legveszélyesebb ügyének hangfelvételét egy elérzékenyült pillanatában lejátssza az első szembejövő egyéjszakás kalandnak, vagy aki miután elmondta tizenötször, hogy nincs telefonja, hazamegy, és kiveszi azt a fiókból, majd bambán nézi, hogy miért csörög. Eléggé triviális a vallás, gyónás, gyóntatófülke-hallgatás és idegen, mint lehallgató személy párhuzam, vagy a film végén a széttépett Mária szobrocska, de a személyes oldal, a bűnügyi szál és a vallásos-ontológiai vergődés szépen el is robog egymás mellett.
2014-05-28
[6], [dráma]