Ozu-t illik szeretni - és tényleg, szép a fényképezés és jók a színészek, nagyon lágy, szubtilis a film, de lásuk már be, hogy ami japán kulturális kontextusban kőkemény dráma (a háború utáni Japánban Hirayama hosszas elhatározás után kiházasítja 24 éves lányát, Michiko-t - új és régi értékrend ütközése: lemondás a segítő kézről, de ugyanakkor gondoskodni a lány boldogságáról) hatalmas téttel, az nem feltétlenül fogja ugyanazt jelenteni a nyugati nézőnek.
2011-11-01
[7], [japán], [újra]