Némiképp túlértékelt, de továbbra is igen jó mese a skizofrén anarchistáról, aki irodai aktakukacból izomstricivé transzformálódik - (keserű irónia és fricska a huszadik-huszonegyedik század egészségügyi csodaerejének) gyógyszeres kezelés híján: Brad Norton így földalatti terrorista-hálózatot szervez, puccos sültbe hugyozik és néha még láncdohányos nőjére is "szakít időt", miközben első sorból csodálhatjuk meg az álságos és gonosz kapitalista bankbirodalom látványos összeomlását. Jó zene, jó történet, jó színészek: magasan kimagaslik a sok közepes-közhelyes Fincher közül, még ha olykor kicsit közönségesen egyszerű is a filozófiai háttér (de cserébe legalább elhagyja a könyv olcsó-nyitott "befejezését").
2011-07-21
[9]